A Titleist egyik legendás ütőfejvédője
- Bodor Tanár úr jegyzete -
Kezdetben vala sötétség és homály, de 1936-ban megszületett a 14-ütős szabály, ami Amerikában két, Európában három évvel később lépett hatályba. Azóta mindenki pontosan tudja, hogy a versenykört nem szabad 14-nél több ütővel elkezdeni, és kevesebb induló ütő esetén játék közben sem növelhető az ütők száma e határ fölé. Szinte hihetetlen, hogy felnőtt ivarérett emberek ne tudjanak elszámolni 14-ig, különösen profi szinten, de mégis megtörténik. Általában figyelmetlenségből. Találtam néhány mellbevágó példát Dave Marrandette "Can I Get a Ruling?" művében (Clock Tower Press, 2004).
(1) A 2001-es (British) Open-en Ian Woosnam az utolsó kört 1 ütéssel lemaradva kezdte meg a vezető David Duval mögött. Mindjárt az első szakaszon bejött neki egy birdie, amivel holtversenyben az első helyre került - volna, ha a második szakasz elütőjén nem talál egy plusz ütőt a golftáskájában. Így a két büntetővel az első szakaszt bogey-val zárta, ami úgy megviselte, hogy rögtön két bogey-val folytatta, és végül 71 ütéssel a harmadik helyen végzett hatos együttállásban. A büntető nélkül egyedüli második lehetett volna, és ez 312.326 dollárjába került.
Az ütők számon tartásáért mindenkor a CADDIE (itt Myles Byrne volt) a felelős. Egyértelműen az ő dolga az ütők kezelése, ami nemcsak a hordozásukra és tisztításukra terjed ki. Meglepetésre Woosnam nem rúgta ki a segítőjét azonnal, csak jóval később, amikor az a Scandinavian Masters-en késve és nem egészen csúcs formában jelent meg.
(2) A példa nem egyedülálló. Korábban az 1998-as British Masters-nek Ignacio Garrido szintén egy ütővel többel ment neki, de csak később vette észre, így a maximális négy ütés büntetőt kapta. Ezzel holtversenyben a negyedik helyen végzett, mindössze két ütéssel a győztes mögött. De nem tanult meg számolni, ugyanezt a hibát a 2001-es English Open-en is elkövette.
(3) Érdemes időnként nem csak a pohár, hanem a golftáska fenekére is nézni, mert az extra ütők időnként alattomosan a táska mélyén lapulnak. 1992-ben Dale Eggeling LPGA játékos találta meg véletlenül négyéves kisfia 7-es vasát a táskája fenekén. 2001-ben pedig az European Tour-on Glenn Ralph talált ugyanígy egy rejtett gyerek puttert. Mindketten megkapták a négy ütés büntetőt, hiába védekeztek azzal, hogy az ütők kicsik ahhoz, hogy játszhassanak velük. A szabály azonban nem tesz különbséget ütő és ütő között, nincs olyan, hogy kis ütő kis büntetés, nagy ütő nagy büntetés.
(4) De mégis előfordulhat, hogy egy ütő nem ütő. 1992-ben Nancy Lopez talált egy extra ütőt a golftáskájában, amely a gyerekei műanyag játék golf készletéből származott. Markolat, szár, fej, egyetlen darabban fröccsöntött műanyagból. Mivel ez semmilyen tekintetben nem felel meg az Equipment Rules követelményeinek, nem tekinthető golfütőnek, akárcsak a fénykard vagy a síbot. Így Nancy Lopez nem kapott büntetőt.
Frissítés (12.05):
De miért pont 14?
Ha már szóba került a 14-ütős szabály, jogosan felmerül a kérdés, hogy miért pont 14 a korlát? Jó, ismerem a kézenfekvő választ - mert 13 kevés, 15 meg sok. De azért mégis, az ember valahogy ennél jobb magyarázatra vágyik.
Kicsit utánamentem a dolognak, de van egy rossz hírem. Nem találtam nyomát semmilyen előzetes esettanulmánynak, helyzetfelmérésnek, megvalósíthatósági vizsgálatnak, matematikai számításnak, amely az 1936-os döntést tudományosan megalapozhatta volna. Találtam viszont sztorikat, melyek közül leginkább Peter Mumford, a Fairways Magazine szerkesztőjének, egyben kiadójának 2020. június 19-i cikke tetszett, a továbbiakban nagyobbrészt (nem feltétlenül szó szerint) erre támaszkodom.
(1) A játék őskorában nem volt szabályozva az ütők száma, de erre nem is volt szükség. Általában a golfozók kevés ütővel játszottak, mert egyrészt a sorozatgyártás feltalálása előtt eleve nem volt belőlük sok, másrészt az ütők és a labdák akkori technikai állapota miatt a golf játék talaj közelben folyt, lényegében a labda lapos pofáncsapására szorítkozott, hogy alacsony röppályán repüljön és sokat guruljon. Bunkerből csak csippelve lehetett kijönni. Ehhez elég volt egy jó fa a hosszú ütésekre, és 2-3 kisebb ütő a green környékén, meg a putter. Tartaléknak mindig lennie kellett, mert egy kört ritkán lehetett ütőtörés nélkül lejátszani. Egyébként még golftáska sem volt, a caddie egyszerűen a hóna alatt vitte az ütőket.
(2) Az ütők száma még a XIX. század második felében sem volt magas. Egy átlagos ütőkészletben volt két fa (mai számozás szerint 2-es és 5-ös), négy vas (2-es, 5-ös, 9-es és egy csipper), meg egy putter. Akkoriban, és még soká minden ütőnek külön neve volt; driver, brassie, spoon, buffie, cleek, mashie, mid-mashie, spade mashie, niblick, mashie niblick, pitching niblick, jigger, putter. A standard számozást jóval később, az 1930-as évek elején vezette be a Spalding Company a sorozatban gyártott vas ütőin.
(3) Azonban a század vége felé, amikor Old Tom Morris nyerte az Open-eket, a táskákban kezdtek elszaporodni az ütők. A szűkebb készletekben is 13 ütő volt, nagyjából a mainak megfelelően. A növekedés bizonyos mértékig jogos volt, indokolta a többrétegű (Huskell) labda feltalálása, amely már jól pörgethető volt, de ahhoz magasabb állásszögű ütők kellettek. Persze sokan ezt még bőven megtoldották, a caddie-k legnagyobb bánatára.
(4) A XX. század elejére kialakulni látszott két standardnak tekinthető ütőkészlet. A versenykészlet 4 fa, 9 vas, 1 putter összeállításban 14 ütős volt, a szórakozás céljára szolgáló (szűk vagy vasárnapi) készlet feleakkora, mindössze 2 fa, 3 vas, 1 wedge és 1 putter ütőből állt. De versenyezni ezzel is lehetett, Francis Ouimet az 1913-as U.S. Open-t ilyen készlettel, hét ütővel nyerte.
(5) A profik azonban az ellenkező irányban indultak el. Nem lévén korlát, megpakolták a golftáskájukat annyi ütővel, amennyi belé fért, minden eshetőségre felkészülve. Fokozta az ütők szaporodását az acél ütőszár engedélyezése. Sokan szerették volna kihasználni az új ütők előnyeit, ugyanakkor nem akartak lemondani a megszokott régi hikori ütőikről, így vittek magukkal ilyet is, meg olyat is. Volt aki teljes jobbkezes és balkezes készlettel ment ki a pályára. Az is előfordult, hogy a játékos ütői csak két táskában fértek el.
Az 1935-ös U.S. Open versenyzőinek táskájában átlagosan 18 ütő volt. Csúcstartónak számít Lawson Little, az 1934-es és 1935-ös U.S. és British Amateur, az 1936-os Canadian és az 1940-es U.S. Open győztese 26-30 ütőt vitt magával, csak wedge-ből volt nála hét.
Ennek vetett véget az USGA és az R&A 14-ütős szabálya. Valójában a korábban spontán kialakult gyakorlatot szentesítették. Mike Johnson (GolfTV) ezt úgy fogalmazta meg, hogy senki nem tudja igazán, hogy miért pont ennyi, de általános vélemény, hogy azért, mert abban az időben egy átlagos golfkészletben 4 fa, 9 vas és 1 putter volt, ami együtt éppen 14 ütő.
Fotó: Golfbidder