Szeniornak lenni jó

Jöjj el kedves Télapó!


A bruttó Szenior Válogatott három muskétása (Koller György, Hatvári Árpád és dr. Horváth Péter) egyezteti a versenykör végén az eredményeiket


- A beszélgetést Huszti György jegyezte le -


A december eleji időszakban természetesen kevesebb szó esik a kemény-gripfogás javításáról, vagy az approach wedge-ek ideális loftjáról, hiszen az évnek ezen szakaszában a gyermekek már várva-várják a pirosruhás, kissé ugyan duci, de cserébe hószakállú kémény-virtuózt, a szülők pedig talán éppen a játékboltok legális kifosztásával vannak leginkább elfoglalva. 

Mi mégis ebben a várakozással teli - adventi - periódusban ültünk le, egy bögre forró csokira a Szenior Bruttó Válogatott kapitányával, dr. Horváth Péterrel, hogy a fahéjas illatfelhőben beszéljünk egy kicsit a közelmúltról, illetve a közeljövőről. 

Sportszakmai szempontból gondolom nem egészen úgy sikerült az idei év, ahogyan azt tavaly elképzelted, illetve szeretted volna.

Természetesen nem. Ami a Válogatott idei versenyeztetését, megmérettetését illeti ez egy valóban pocsék szezon volt. Nagyon vártuk pl. az idei Európa Bajnokságot, de - mint tudjuk sok egyéb sportághoz hasonlóan - a pandémia erősen “átszínezte” az európai sport kalendáriumát, akár a csapatversenyek, akár a nemzetközi egyéni szenior versenyek terén. Különösen sajnálom ezt az évet, mert egy régóta várt erősségű bruttó csapatgerinc alakult ki, ráadásul több, nagyon hasonló képességű és erősségű csapattagból álló bőkerettel rendelkezünk, amelyből ha olykor-olykor ki is esik valaki, akkor is, hasonló erősségű játékos tud a hiányzó láncszem helyére csúszni. Úgy érzem, ez a: Horváth Joe, Koller György, Hatvári Árpád, Baldauf László, dr. Bohács Zsolt, dr. Horváth Péter által alkotott keménymag sokra hivatott a bruttó megmérettetések terén is. De természetesen pozitívan állunk a világhoz és annak történéseihez, szeniorként másképp nem is lehet (nevet), őszintén hiszünk benne, hogy a jövő évi szezon első felében már csak egy kellemetlen epizód lesz az idei év sportszakmai “viszontagsága”.

Amennyiben nem csalnak az emlékeim idén csak a GolfÜnnepen (ahol nem mellesleg a StrokePlay körben egy EvenPar eredménnyel a második lettél), illetve a MidAm-ek elleni “Ryder Cup” diadalon volt lehetősége a szenior csapatnak megmutatnia a “dinoszaurusz körmeit” 😉

Igen, valóban így van sajnos, viszont az utóbbi kapcsán el kell, hogy mondjam, hogy rendkívül hálásak vagyunk, mindkét korcsoportos egyesület főtitkárának, mind Horváth Bélának, mind Révész Tamásnak, hogy tető alá hozták ezt a fantasztikus találkozót, és őszintén reméljük, hogy egy hosszú, hagyományteremtő útszakasz első építőkövét rakták le a válogatottak ezzel a baráti, ámde véresen komoly összecsapással.

Milyen elképzelésekkel, elvárásokkal vágtok neki a 2021-es esztendőnek?

Nagyon nehéz a versenynaptár kapcsán a jövő évre nézve tervezni, egyelőre talán nincs is túl sok értelme erről beszélni, sokkal inkább beszélnék néhány olyan témáról amely nem közvetlenül a versenyeztetést érinti, de mégis fontosnak tartom megemlíteni ezeket. 
Először is, nagyon szeretnénk elérni, azt a - véleményünk szerint - előremutató változást, hogy a szenior korú játékosok is felkerülhessenek a MidAm ranglistára. Úgy gondoljuk, hogy ha a MidAm korosztály  játékosai szerepelhetnek a Felnőtt ranglistán, akkor a mi esetünkben is kivitelezhető lehetne ez a fajta “átjárás”.
Másodszor, úgy gondoljuk, hogy felettébb progresszív változás lehetne, amennyiben egységesülhetne végre a ranglista kiírás rendszere.

Mire gondolsz pontosan?

Egészen pontosan arra, hogy a jelenlegi helyezés alapú pontozásos rendszert, nálunk a Szenioroknál is fel kellene, hogy váltsa az a fajta ütésszám (vagy esetleg bruttó stableford pont) alapú rendszerben gondolkodás és számítás, amely a Juniorok, vagy akár a MidAm-ek esetében már megvalósult hazánkban. Véleményünk szerint a profi sportban - így a profi golfozók esetében is - van létjogosultsága a helyezés alapú listáknak, hiszen esetükben adva vannak a feltételek hozzá, hiszen a versenyeken nagyjából azonos tudásszintű játékosok indulnak - azaz a leggyengébb játékos is nyerhet ha “jó napja” van és a legjobbnak tartott is “elszállhat” szinte bármikor. Ilyen körülmények között valóban a helyezés alapú (rang)lista a legmegfelelőbb kiértékelési mód.

Ugyanakkor, véleményünk szerint ezt a fajta “sorrendbe rendezést” kissé talán célszerűtlen hazánkban alkalmazni. Hogy miért is? 
Mert a résztvevők tudásszintje itthon rendkívül eltérő. Az élmezőny versenygolfot játszik, és többnyire 70-80 közötti átlagokat produkál, eközben van egy stabil középmezőny valahol a 80-100 ütéshatárok között, de - természetesen - számolni kell a 100 pluszos játékosokkal is. Továbbá, a széles skálában szórt eredmények mellett a golfozók nem egy fix sorozaton, hanem szétszórva, gyakran esemény ütközésekkel teli versenynaptárban (gondolok itt a külföldi fontos eseményekre elsősorban) mérik össze tudásszintjüket. 

És úgy érzed, precízebb sorrendet produkálhatna a ranglista, ha pl. ütésszám (vagy esetleg bruttó stableford pontok) alapján történne a rendeződés?

Mindenképpen! Nálunk a bruttó válogatottnál - mint ahogy Te ezt nagyon jól tudod - már tavaly óta a valódi ütésszámok határozzák meg a válogatási alapelveket, ezúton is köszönöm Nektek (a caddie.hu-nak), hogy segítettetek létrehozni egy olyan átlátható online platformot, ahol akár én mint kapitány, akár a válogatott játékosok napról-napra nyomon tudják követni, hogyan is állnak éppen magukhoz, illetve a többiekhez képest ezen a téren.

Véleményünk szerint az ütésszám alapú mérésnek a következő konkrét előnyei sorolhatóak fel:
- Fixen definiálni lehetne a beszámítandó eseményeket, így az sem lenne probléma ha “ütközés” áll fenn két verseny között. Így lenne aki pl. egy hazai ranglista versenyen indul, és lenne aki eközben pl. egy külföldi bajnokságon szerez ranglista pontokat. 
- Kellőképpen variálható lehetne a rendszer a különböző tudásszintekhez, így pl. 12-es hendikep alatt stroke ütésszámot, míg e felett a bruttó stableford teljesítményt lehetne pontozni. 
- A különböző versenysorozatokat, természetesen különböző szorzóval lehetne ellátni, így könnyen lehetne kiemeltebb eseményeket beépíteni.
- A különböző korcsoportokat is érdemben össze lehetne hasonlítani, valamint lehetővé tenni az egyes korcsoportok átjárását a szerzett pontok “lenullázódása” nélkül.
- Ez a rendszer egyébként azonos feltételrendszert adhatna a klubok közötti ranglistának is. 
- Nem kellene az Év Golfozója kiértékelést 2-3 különböző helyről “összeollózni” és egymáshoz simítani, így valódi RANGOT adhatna a "Ranglista" helyezés.

Most, hogy reményeink szerint a hazai golfélet egyébként is jelentős változáson fog átesni a GOLFiGO rendszer várható bevezetése kapcsán, talán ez egy olyan “golftörténelmi” pillanat is lehetne egyben, amikor is hozzányúlhatnánk közösen - és érdemi átalakításokat végezhetnénk - a ranglista és ezzel összefüggésben az év golfozója címek számítása kapcsán. Könnyű helyzetben vagyok, hiszen idén engem ért az a magasfokú megtiszteltetés, hogy a Szenior Férfiak között az év golfozója lehetek, és mivel ennek ellenére sürgetem a változásokat e téren, így senki nem vádolhat meg egyéni elfogultsággal (nevet).

Nagyon szépen köszönjük ezt az elgondolkodtató, hasznosan előremutató, és talán igényes és rangos vitaindító beszélgetést. Őszintén reméljük, hogy legközelebb már maszk és/vagy Zorro álarc nélkül találkozhatunk valamelyik csodálatosan idilli hazai vagy nemzetközi golfpázsiton. A bruttó (és persze a nettó) Szenior Válogatottnak is egy kimagaslóan pompás, versenyekben és sikerekben egyaránt gazdag új évet kívánunk!

Én is köszönöm a lehetőséget, illetve hogy teret adtok a sokunk által egyöntetűen támogatott, ám a fősodrásig csak ritkán eljutó, jobbító szándékú gondolatainknak, meglátásainknak!


Fotó: Yulia Stepanova Photography

2020.12.06.

Hozzászólások