Pillanatfelvétel - Interjú Rózsa Dáviddal

Múlt - Jelen - Jövő

- Az interjút Huszti György készítette -

Jól ismerjük azt az átlagos magyar golfozót, aki lépésről-lépésre küzdi le a hcp-jét, mert megvannak azok a stációk, amelyek természetes velejárói annak az útnak, amelyen hosszú évek kitartó munkájával a kezdő szinttől a single hendikepig eljuthatunk. Ezalatt az idő alatt szinte mindenki játszik mindenkivel, többször is. Sokat mesélhetnének erről a régóta közöttünk tevékenykedő golfbarátaink. Példának okáért, ki az a single hcp-s játékos, aki mondjuk ne játszott volna az elmúlt 10-15 évben Palotás Zsuzsival, vagy akár Rózsavölgyi Janival. Ugyanakkor, ha valaki egyetlen bő esztendő  alatt a 45-ös kezdő hcp-ről single hendikepre ugrik le, az egy olyan szokatlanul gyors menetet produkál, hogy talán ideje sem marad az átlag golfozónak jobban megismernie a főhőst. A mi főhősünk most Rózsa Dávid, akit szeretnénk egy kicsit bemutatni, közelebb hozni, mindannyiunkhoz.

Az elmúlt héten beválasztották a Magyar Klubigazgatók Szövetségének elnökségébe, illetve néhány hete olvashattuk a nyilatkozatát, amely talán már a golfjátékos mivolta utáni életét vetíti előre, Dáviddal megpróbáltuk egy kicsit körüljárni, hogyan került a golféletbe, mi a helyzet vele jelenleg és melyek a közeljövő kézzelfogható tervei!

Hogyan keveredtél a golf világába?

Ebben a folyamatban Édesapám szerepe természetesen megkérdőjelezhetetlen. Nagyjából nyolcéves korom körülre datálódik az első találkozás a sportággal. Amikor először kivitt a golfpályára, nem nagyon érdekelt ez az egész, akkor még aktívan fociztam. Unalmasnak tartottam ezt a “labdapüfölgetést”, persze a golfkocsi vezetése annál izgalmasabb volt jogsi nélkül, ez valóban óriási élmény volt (nevet). Aztán jó néhány év múlva elkezdtem párhuzamosan csinálni a két sportágat, majd a foci fokozatosan abbamaradt,
Az első teljes évemben, 2011.  szeptemberében fejeződött be számomra a Junior Tour C kategória amelyet sikerült megnyernem. És ott álltam 2011-ben a junior tour végén nyáron a 45-ös hendikepemmel és egy év múlva (2012. október végén) már 9-el kezdődött a hcp-m. 2013-ban be is kerültem a válogatottba, de akkor még nagyon kicsi voltam, Csányi Olivérrel mi voltunk a két “kis törpe” (mosolyog). Abban az évben emlékeim szerint  talán Boys Trophy-n jártunk Bulgáriában, Berta Máté, Eiring Kristóf, Horváth Ádi, Horváth Marci, Csányi Olivér, Rózsa Dávid összetételű csapattal. Böndicz Gergő kb. féléve volt akkor szövetségi kapitány. Nyilván, ezek akkora élmények voltak, amelyek világossá tették számomra, hogy a golf fogja betölteni az életem egy jelentős részét. Én egyébként Damian MacPherson-nál kezdtem, Ő volt az edzőm az első három évben. Sokat köszönhetek neki. Rövid ideig Tom Burnettel majd ezt követően Böndicz Gergővel kezdtünk dolgozni 4 éve és ez tart  a mai napig.

Mesélj kérlek egy kicsit az idei szezonodról, hogyan látod az eddig eltelt félévet, illetve mit vársz még az év második felétől?

Három Open-en indultam eddig idén és nagyjából elégedett lehetek. Az Ukrán Open-t megnyertem, az Ukrán Winter Cup-on Törökországban második lettem, míg a Bolgár Open-en csak az utolsó napi gyengébb hátsó kilencem következtében maradtam le a dobogóról. Szeptemberben még terv szerint részt veszek a Macedón Open-en, ahova címvédőként érkezhetek majd. Ilyen jó helyezéseim egymást követően külföldön EGA versenyeken még sosem voltak. Nem csak a helyezéseknek örülök, hanem a játéknak is, pl. az ukrajnai eredményem nem igazán tükrözi, hogy mennyire jól ment a játék, de ott tényleg extrém időjárási körülmények uralkodtak. Egy nagyon nehéz, hosszú, szűk és felázott pályán volt ez a verseny megtartva. Pont a verseny előtt a magyar különítménnyel (Zilahy – Meznerics – Magyar K.) beszélgettünk, hogy aki itt 80 alatt játszik három napon keresztül az biztos hogy nyer, és ez így is lett. Azzal a játékkal Pannónián napi plusz egy kettőt játszottam  volna, szerintem. Ugyanakkor, a legjobban idén Bulgáriában ment a játék. A brutálisan nehéz két pálya nehézségi fokát, talán az mutatja leginkább, hogy hatos volt a playing hcp-m mindkettőn. 6400 méter és 6350 métert kellett megjátszani a tengerparti erős szélben, igen úgy érzem mindenképpen ott volt a legjobb játékom idén. Hallottam róla, hogy a Senior Női Válogatott ezen a két pályán fog indulni idén ősszel a Senior csapat Európa Bajnokságon egy hatnapos stroke versenyen, hát…. nagy tisztelettel üzenem, hogy alaposan kössék fel a fejkendőt (nevet).

Amit viszomt egyértelműen nagyon sajnálok idén az a Magyar Kupa,  amely előtt három nap alatt öt zárthelyit írtam (persze ez a saját választásom volt), de így sajnos fejben nem teljesen tudtam ott lenni a Kupán. Az egyik kedvenc szakaszomon, a kettesen sikerült két nap alatt +6-ot ütnőm. Így az vicces helyzet állt elő, hogy a caddie.hu statisztikái szerint a verseny előtt még én voltam annak a szakasznak a bajnoka, míg így most a mumus szakaszommá vált,  az egyébként finoman szólva sem túl bonyolult szakasz (kacag). Tekintve, hogy két ütéssel maradtam le a Kupagyőzelemről, ez így nyilván egy kicsit „dühítő”. 

Nagyon sajnáltam, hogy a MatchPlay Bajnokságot halasztani kellett, nagyon vártam már ezt a küzdelem formát, de így utólag azt kell mondjam, hogy jól jött ki, mert éppen azon a héten jött ki a golfkönyököm, ami sajnos nagyon csúnyán be van gyulladva és még tart valamennyire azóta is. 

A külföldi versenyeim tehát egy kivételével (a korábban említett Macedón Open) idénre be is fejeződtek. Nemzetközi versenyem lesz még augusztus legelején az Európai  Maccabi Játékok, amelynek idén Magyarország a házigazdája és a golf küzdelmeinek a hazai a pályám, a Pannonia GCC ad otthont. Ezen a versenyen egyéniben és csapatban is képviselhetem az országomat, ez nagy megtiszteltetés számomra, ezt a megmérettetést már nagyon várom, és remélem erős mezőnyben kell majd helyt állnom, de Te mint a Magyar Maccabi Golfdelegáció vezetője szerintem jobban tisztában vagy mindezzel, mint én (nevet). Természetesen valamennyi hátralévő szövetségi versenyen és jó néhány ranglistaversenyen is igyekszem majd megmutatni magam és minél előrébb végezni. És persze az fontos számomra, hogy a Pannonia Junior Akadémia is minél sikeresebb legyen.

Korábban nyilatkoztad, hogy még nagyjából két évig leszel amatőr státuszban, illetve a múlt héten elnökségi taggá választottak a Magyar KlubigazgatókSzövetségében (amelyhez gratulálunk), mik a tervek egy kicsit pontosabban?

Jelenleg a Budapesti Gazdasági Egyetem KVIK-en, (azon belül a kereskedelem és marketing szakon) tanulok, nagyjából két év múlva diplomázom. Illetve ezzel párhuzamosan hallgatója vagyok egy brit Nemzetközi GolfKlub Managerképzőnek, ahol szintén nagyjából két év múlva kapok diplomát. Ez egy nagyon izgalmas képzés, ahol Európa számtalan helyszínére kell majd ellátogatnom a kurzusok kapcsán. Nemsokára Dublinba indulok majd, utána pedig nagyjából egy hónapra rá Lisszabonban fog sor kerülni a következő, többnapos kurzusra. Ha jól tudom, a PGA of Hungary tájékoztatása szerint valamikor 2021. második felében várható a következő PGA képzés indítása, azon mindenképpen ott szeretnék lenni, tehát úgy néz ki, jövőre lehet az utolsó teljes szezonom amatőrként. Terveim szerint néhány profi versenyen (Cseh Tour, illetve ehhez hasonló) szeretnék rajthoz állni, de inkább csak "az íze miatt" , hogy testközelből megtapasztaljam, hogyan is néz ki pontosan egy ilyen profi verseny, illetve emellet szeretnék a TeachingPro-k világában is otthonosan mozogni majd. Későbbiekben a sportdiplomáciai képzés sem maradhat el.

Mindenképpen a golfközegben képzelem el a jövőmet, ebben szeretnék tevékenykedni. A golfozói éveim alatt, így most is olyan természetes közegben, gyönyörű pályákon játszottam és játszom, hogy munkahelyként sem adnám alább ( nevet)  Nem éreztem magaménak azt a víziót, hogy esetleg egy irodaházban dolgozzak és végezzek, egyébként szintén fontos és értékes munkát. Hosszútávon nagyon vonz a klubmenedzseri kihívás, sok jó dolgot figyeltem meg erről a munkáról a külföldi edzőtáborok és versenyek során, de még csak 21 éves múltam, szóval rengeteget kell még tanulnom és tapasztalnom, de úgy érzem ezekkel nem lesz gond. 

Hogyan tud a család segíteni ezeknek a terveknek a véghezvitelében?

Gyakorlatilag mindent a szüleimnek köszönhetek, amiért nem tudok elég hálás lenni nekik. 

Konkrétan a golfozásomat abszolút Apának köszönhetem, nyilván az anyagi támogatáson túl, rengeteg szeretetet, időt és energiát amit rám, ránk fordított. Sehol sem lennék ebben a sportban nélküle. És szerintem mindketten egyformán erősen akartuk ezt, mint ahogy a fentebb felvázolt terveket is sok közös beszélgetés előzte meg, és teljes egyetértésben döntöttük el a csapásirányt.

Persze nem könnyű az, hogy az Apa-Fiú viszonyunk is egészségesen megmaradjon, mert most már sok esetben a Menedzser-Játékos viszony dominál, amit a sikerek visszaigazolnak, ugyanakkor mindketten megpróbálunk figyelni arra, hogy otthon, tényleg csak akkor beszéljünk a golfról, ha nagyon szükséges. Szóval a családi ebédeken, nem ez a téma, inkább igyekszünk néha elvonulni és komolyan átbeszélni a teendőket. Ami a pályán történő megjelenést, esetleges caddie-zést illeti, Apa szerencsére megértette, hogy bizonyos hendikep szint alatt már nem igazán tud a pályán való jelenlétével hatékonyan segíteni a játékban. Illetve, Ő sem (mint ahogy egyetlen jó szülő sem) tudja levetkőzni, azt a tipikus apai nézést és felszisszenést,  amikor mondjuk kimarad egy ötméteres  putt. “Húúúú, ez bemehetett volna” (nevet). Nálam, ráadásul az van, hogy ha még csak ötven méterről és a hátam mögül nézne is, akkor is annyira ismerem és szeretem Őt, hogy mindig pontosan tudnám, mire gondol és milyen arcot vág, hogyan szurkol magában nekem, szóval megkértem, hogy legfeljebb a háromnapos versenyek utolsó napján jöjjön ki a 18-as green-re ott már mindegy (nevet). Ő egyébként szerintem szeret a klubházban várni, mindenkit ismer, szinte mindenkivel jó kapcsolatot ápol és folyamatosan van dolga, elbeszélget, dolgozik stb...

Anya már más tészta. Egyrészt, Ő a fejébe vette, hogy azon a néhány versenyen amikor eljött sosem játszottam jól, ezért inkább távol marad, ugyanakkor azt gondolom, ez nem feltétlenül az Ő közege, nem sok embert ismer itt, és talán unatkozna is. Akkor szokott néha jönni, ha a olyan a program és a közeg, hogy a kicsik (a kistestvéreim) is jól el tudnak lenni. Ő otthon van velük, rengeteget köszönhetünk neki, nagyon sokat dolgozik otthon. Anya egyébként pedagógus és így nem csak az életre, de az iskolára is fel tudja készíteni a lányokat, de Daninak és nekem is sokszor besegít még.

Öten vagyunk tesók, csak ketten, a fiúk golfozunk, a három lány nem. Még anno Hanna és Liza próbálkozott ugyan, volt Junior Tour fellépésük is, de Őket nem fogta meg annyira ez a dolog. Sárit sem. Inkább lovagolni járnak.

Nagyon büszke vagyok a "kisöcsémre" Danira, aki most jött haza Amerikából,  ahol a gimnázium utolsó előtti évét töltötte és a Minnesota Állami Golf Bajnokságon a második helyet szerezte meg a csapatával. Ott a golfszezon nyár végén majd a végéhez közeledik, más ott az éghajlat, januárban például -52 fok volt a hőérzet. Dani egy évre ment ki, de az utolsó középiskolai évet Magyarországon tölti és itthon fog érettségizni. Kapott lehetőséget ösztöndíjra a Minneapolisi egyetemre, de majd Ő eldönti...
Nagyon érdekes pszichés helyzet az Ő golfozása, tavaly nem igazán akarta ezt a versenyszerű golfot űzni, és itthon szerintem feleannyi single score-t sem játszott, mint a kinti hónapjai alatt. Érdekes lesz látni, hogy mennyire akar majd visszakapcsolódni a hazai golféletbe. Egyelőre az biztos, hogy a Maccabi EB-n Ő is játszani fog. Megemlítette már, hogy a nagyobb versenyeken szívesen caddie-zne nekem, de ezeket már megbeszéltem Greff Bálint és Holló Zsombi barátaimmal, szóval majd meglátjuk most itthon mi lesz vele és a golffal. Tehetséges játékos.

És Dorka...

Most már több mint három éve vagyunk együtt "jóban-rosszban", az első évben még nem nagyon járt ki a pályákra. Mostanra viszont már megszerette a golfot, a közeget, most már sok ismerőse van, szeret kijárni, szereti ezt a közösséget, tavaly Ő is elkezdett ütögetni, így talán egy kicsit megértőbb, bár talán ezt nem is megérteni, kell hanem elfogadni. Ennél időigényesebb sport, szinte csak a hegymászás, mert ott fent is alszanak a hegyen....

A legelején persze elmondtam neki hogy én nyáron nem igazán leszek itthon.  Most már kevesebbet versenyzem külföldön, de két-három éve nyaranta tényleg alig voltam itthon, és Ő megértette hogy ez nekem a jövőm szempontjából nagyon fontos és mindenben támogat, amiért nagyon hálás vagyok neki. A versenynaptáramat Apa minden február-márciusban összeállítja, elküldöm Dorkának és akkor Ő is tud számolni, hogy és mint lesz az adott évben, így vele nincs ebből soha nézeteltérésünk. Jelenleg a a János Kórház szájsebészetén dolgozik és a fogorvosira fog felvételizni, amit nagyon komoly dolognak tartok és nagyon büszke vagyok Rá.

Bár, még nagyon sokára fogsz klubmenedzserként tevékenykedni, de ha most kellene nagyon gyorsan két konkrét és gyors dolgot említened, hogy ismertebb és népszerűbb legyen itthon a golf, mi lenne az a két rapid dolog?

A kicsit komolyabb gyors válaszom: a gyerekek mellett a szülők bevonzása és megismertetése a golffal, így egyrészt két legyet üthetnénk egy csapásra, másrészt egy 9-12 éves gyereket hiába akarunk az iskolából vagy a táborokból a sportágba csábítani, úgyis a szülő fog dönteni, és ha nem ismertetjük meg ezzel az egésszel, akkor általában a rossz sztereotípiák alapján fog dönteni, amely valószínűleg nem lesz kedvező a sportág számára. Míg, ha meg tudjuk mutatni nekik, hogy ez lehet akár egy közös családi program is, azzal nagyot nyerhetünk.

A kicsit komolytalanabb gyors válaszom: Érdemes megnézni, hogy Magyarországon hogyan lett népszerű, viszonylag rövid idő alatt az amerikai foci, a darts, vagy a póker. A sporttelevíziókban nagyon-nagyon lelkes kommentátorok hozták el ezt nekünk, és ez a lelkesedés átragadt az emberekre. Még ha valami esetleg nem is annyira érdekel, ha lelkesen, esetleg viccesen beszélnek róla Neked, akkor egy idő után kiváncsi leszel rá, hogy mitől tud más embereket ez ennyire lázba hozni. Szóval szerintem a megoldás a golfközvetítésekben egy Korda Gyuri - Somogyi Gyuri páros lenne (akik egyébként úgy tudom jóban is vannak egymással). Ott aztán menne a rizsa Apukám. “Hole in One Klárikám, Hólinvan” (kacag), befalja a maradék rizskoch szeletet és elindul a range felé gyakorolni.


Fotók: MGSz, illetve Yulia Stepanova Photography

2019.06.26.

Hozzászólások