- Huszti György írása -
A BARÁTSÁG talán a legfőbb támogató jellegű emberi korreláció, meglehet hogy sok esetben a szerelmi kötelékkel azonos külső/belső érzelmi erőforrás. Egy olyan kölcsönös szövetség, amelynek alapjai a bizalomra, elfogadásra, szeretetre és törődésre épülnek.
Nagyon kevés - és talán egyre kevesebb és kevesebb - esetben látunk magunk körül igazán követendő példát, a (jó)EMBERI viselkedésre, a körülöttünk tobzódó celebvilág vergődését “figyelve”. Természetesen golfközösségünk sem tud kívülhelyezkedni a valóvilágtól (amely egyre ritkább esetben tesz le elénk valódi értéket és követésre, elismerésre érdemes példamutatást).
És bár valójában “senkinek semmi köze hozzá”, de egyszerűen nem tudok elmenni amellett, hogy be ne mutassam Számotokra a remény egy (nem csekélynyi) szikráját. “Vicces” helyzet, hogy a hazai golféletben, egy nem magyar származású, de erősen golfmagyar (német) ember hoz és mutat valamit, amelyre - valljuk be őszintén - kevesen lennénk képesek.
A helyzet úgy áll, hogy az erősebbik nem Senior ranglistáját pillanatnyilag (két ranglistaversennyel a szezon vége előtt, bizonyos Koller Gyuri vezeti, akinek előnye mindössze 356 pont a német “magyargolfozó” Ralph Müller előtt, aki azonban eggyel kevesebb ranglistapontot adó játéknapon vett részt, mint amennyit a hazai ranglistakiírás jóvá írna számára (mindössze 20 játékkör (miközben 21 a beszámítható maximum)).
Ráadásul a 356 ponthoz mindössze egy 91-es játékkört kellene produkálnia Kisorosziban vagy Bükfürdőn, amely az 5.0 hcp-vel rendelkező Ralphi számára szinte hátrakötött kézzel is minden bizonnyal sikerülne. Germán hősünk azonban úgy döntött, nem vesz részt egyik ranglistaversenyen sem a kettő közül, ugyanis úgy érzi, hogy barátja Koller Gyuri idén sokkal inkább megérdemli a ranglistagyőzelmet és az ezzel kéz a kézben járó “Az év Senior Golfjátékosa” címet. Hiszen Gyuri idén - többek között - behúzta a Magyar Senior Bajnokságot, és egyébként is Ralphi úgy érzi, hogy Gyuri számára sokkal fontosabb ez a cím, mint számára, ezért örömmel “mondd le” a javára, azzal, hogy mesterségesen 20 játékkörön tartja beszámítható ranglistaköreinek számát.
Ha egy igazi golfközösségében élnénk, nagy örömmel javasolnám a hazai golf döntéshozói számára, hogy valamiféle Fair Play díjat, Sportemberi díjat adjanak át a magyar Herr Müllernek, de sajnos kicsit szkeptikus vagyok a tekintetben, hogy lenne-e értelme a javaslatnak.
Mindenesetre, azt gondolom, ez egy olyan (sport)emberi példa, amelyet minden hazai golfozónak meg kell ismernie és egy kicsit érdemes elgondolkodnunk a rohanó celebvilágunkban, hogy miről is szól a sport, a golf, a barátság, az emberi kapcsolatok.
És igazából ez a példás tett, nemcsak Ralphi-t dícséri, hanem valahol Gyurit is, hiszen - mint tudjuk - “Madarat tolláról, embert barátjáról”, vagy ha úgy tetszik barátaink valahol arra is alkalmasak, hogy magunkat mérhessük velük, általuk.
Ha - rengeteg hibám mellett - nem lenne a tőlem egyik legmesszebb elhelyezkedő emberi gyarlóság az irigység, most nagyon-nagyon irigykednék erre a barátságra, ehelyett egyszerűen csak őszinte szívvel gratulálok (mindkettőjüknek)!
És ettől a történettől teljes mértékben függetlenül:
Mondogathatjuk magunknak, hogy ne sírj, mert egy igazi barátot nem lehet elveszíteni, de közben tudjuk, hogy el lehet. Sokszor nem marad más számunkra, mint elbúcsúzni szeretettel és mérhetetlen szomorúsággal a szívünkben azoktól, akik nem jönnek velünk tovább az úton, hiszen mindannyiunknak az általunk kiválasztott ösvény a legmegfelelőbb, még akkor is ha olykor-olykor valódi gyász költözik a szívünkbe egy-egy BARÁT elvesztése kapcsán. Csak abban bízhatunk, hogy a barátság olyan mint a Bolygók és Holdjaik, amelyek hol közelednek, hol eltávolodnak egymáshoz, de igazán elszakadni soha nem képesek egymástól.
Ég Veled Barátom, gyászolok a szívemben, de a legjobbakat kívánom Neked az életben!
Fotó: Yulia Stepanova Photography, illetve Szabó Péter/MGSZ