- Véh Balázs VBlogja -
Állítólag Churchill mondta, hogy csak annak a statisztikának hihetünk, amit magunk hamisítottunk. Mondhatnám, hogy nem akarok vitába szállni ezzel a bölcsességgel, de az a helyzet, hogy akarok. Az a tény, hogy a világ legnagyobb sportbizniszeiben lassan már emészthetetlen mennyiségű mérés és adat áll rendelkezésre, és a döntéshozatal alapvetően ezen adatok mély elemzéseire épül, nem lehet véletlen.
Így van ez a golfban is, de vajon milyen adatokat érdemes nekünk, amatőr golfozóknak nyilvántartani és elemezni a saját fejlődésünk érdekében? Nem veszem a bátorságot, hogy ezt egzaktul megválaszoljam, hitelesebb, ha mindenki megkérdezi a kedvenc pro-ját. Kísérletet teszek viszont bemutatni, hogy mit figyelnek a legjobbak, a PGA élmezőnye.
A legtöbb golfozó általában már igen hamar elkezdi feljegyezni az alap mutatókat, legalább azt, hogy milyen arányban találja el a fairway-t a kezdő ütése (FW), hányszor éri el a grínt regulációban, azaz par alatt kettővel (GIR) és mennyit puttol 18 szakaszon.
Ezeket ismerni nagyon hasznos, bizonyos szint felett azonban nem elegendő. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy egy 50%-os FW drive 150 vagy 250 méteres ütésekből jön. És az sem, hogy 36-ot átlagosan 2 vagy 10 méter távolságból puttolunk.
A „minden ütés egyformán számít” elv jobb érvényesítése érdekében a Columbia Egyetem professzora, Mark Broadie hozta be a ma leginkább használt Strokes Gained statisztikát a játékba már több, mint egy évtizede. Azóta folyamatosan szofisztikálódik, egyre több alkategória kerül bevezetésre és mára a versenyzők fejlesztésének ez a bázisa. Lényege, hogy a teljesítményt a többiekéhez viszonyítja.
Bár elsőre igen bonyolultnak tűnik, valójában egyszerű. Vegyünk egy példát, egy olyan szakaszt, ahol a historikus adatok szerint az átlagos ütésszám 4,1. Ha a játékos a tee-ről olyan helyre üti a labdát, ahonnan az átlagos ütésszám mondjuk 2,8 (ez egyébként a PGA mezőnyben kb. 100m körül van a fairway-ről), akkor ezen a kezdő ütésen nyert 0,3 ütést! (4,1 a kiinduló helyzet, ez a mezőny átlaga, ebből lejön 2,8, ahova jutottunk és még mínusz 1 egész, mert egy ütést elhasználtunk, matekul: 4,1 – 2,8 – 1 = 0,3.)
Folytatva a példát, versenyzőnk ezt a laza 100m-es pitchet sajnálatos módon egy kicsit elkalkulálja és a labdája a lyuktól 13 méterre áll meg a greenen. A big data elemzés szerint ebből a távolságból az átlagos ütésszám 2,1. Így aztán a közelítőn vesztett 0,3 ütést. (2,8 a mezőny átlaga az ütés helyéről, viszont 2,1 az érkezés helyéről és még lejön 1 ütés, amit elhasználtunk, az mínusz 0,3, vagyis a matematika nyelvén: 2,8 – 2,1 – 1 = - 0,3.)
Lépjünk hát tovább, mondjuk sikerül ezt a 13 méteres puttot a lyuktól 30 centiméterre megállítani. Mivel innen már a várható ütésszám pontosan 1, golfozónk ezen a hosszú putton nyert 0,1 ütést (2,1 – 1 – 1 = 0,1).
Ezek a nyert és vesztett tizedesek aztán kategóriánként összeadódnak és átlagolódnak, és már néhány kanyar után jól kirajzolódik, hogy a játék melyik elemében vagyunk leginkább lemaradásban az etalonnak tekinthető PGA élmezőnyhöz képest.
Egyesek szerint persze ez a Strokes Gained mutató haszontalan a klubgolfozók számára, csak a profiknak való. Véleményem szerint ez nem így van, mert ha csak a fenti példát nézzük, akkor játékosunk egyszerű statisztikájába csak annyi kerülne, hogy 1 FW, 1 GIR és 2 putt, azaz tökéletes szakasz, meg is vagyunk, ennyi. Ezzel szemben az igazság az, hogy volt egy brutálisan jó drive, egy kínosan gyenge pitch, egy zseniális hosszú gurítás és egy evidens tap in. Ami alapján viszont érdemes beugrani a klubházba néhány zsetonért és vadul nekiveselkedni a wedge ütések csiszolásának.
Érdekességképpen a PGA teljes 2019-es versenyévadban a tee-ről Rory McIllroy volt kimagaslóan a legjobb 1,195 (!) ütést verve a mezőny átlagára. Ezzel szemben például - ki gondolta volna - Phil Mickelson 0,307-et veszít ebben a kategóriában. A grínek közelítésében Henrik Stenson a király 1,149 ütés előnyt szerez, míg például Jordan Spieth ekkor marad el 0,198-at. A rövid játékban Byeong Hun An 0,631-es mutatója a top, a mezőny végén Cameron Champ kullog 0,597 ütéssel az átlag alatt. A legjobban Danny McCarthy puttol majdnem egy teljes ütéssel (0,926) előzve a mediánt, azt pedig, hogy a sokak kedvence Bubba Watson miért is nem nyer többet, jól mutatja, hogy a gurításban 0,344-gyel gyengébb az átlagosnál. Minden ütést figyelembe véve pedig Rory 2,551-gyel veri a mezőny átlagát, és hát, ha jól emlékszem, Ő nyerte a Fedex kupát, a legtöbb versenyt és a legtöbb pénzt is, úgyhogy no comment, hadd álljon ez cáfolatául a legendás brit miniszterelnök statisztikákkal kapcsolatos tézisének.
Végezetül hadd nyugtassam meg a fenti matekot taszítóan bonyolultnak érzőket azzal, hogy sok GPS alapú telefonos applikációban, illetve golfos kütyüben ezek az adatok automatikusan elérhetők. Amelyik játékelemben a mínuszunk a legnagyobb, abban vagyunk relatíve a leggyengébbek.
Fotó: GolfStatsCoach