- Bodor Tanár úr jegyzete -
A "no play zone" szó szerint az, amit a neve mond; olyan pályaterület, ahonnan nem szabad játszani. De vajon lendíthetünk-e fölötte?
Tiszta ügy, ha a labda bent van a zónában. Nem üthetjük meg sem akkor, ha beállunk hozzá a zónába, sem a zónán kívül állva, így a lendítés szóba sem kerül. Kötelező a könnyítés annak megfelelően, hogy a zóna büntetőterületen (17.1e) vagy rendellenes pályaviszonyok (16.1f) között van.
Más a helyzet, ha a labda nincs a zónában, de olyan közel van hozzá, hogy nem tudjuk az ütést végrehajtani a zónán kívül. Nos, akkor kötelező könnyítést úgy vehetjük igénybe, mintha a tilos zóna rendellenes pályaviszony lenne, függetlenül attól, hogy eredetileg is az, vagy büntető terület volt (16.1f(2)). Tehát a legközelebbi teljes könnyítési ponttól mérve. Vagy pedig minősíthetjük a labdát játszhatatlannak 1 büntető ütésért.
Ez azt jelenti, hogy a kint lévő labda megütéséhez nem állhatunk be a zónába, de még a hátralendítésünk sem nyúlhat be a zóna fölé. Akkor sem, ha a lendítést nem zavarja semmilyen növény, tárgy, egyéb, ami a zónán belül van.
Ugyanis a Szabályok szerint a könnyítés akkor is kötelező, ha a kint lévő labda megjátszásakor az elzárt TERÜLET zavarja a játékos szándékolt beállását vagy lendítését. (A lényeg eredetiben: "a no play zone interferes with...etc.")
De ha a lendítést ténylegesen nem akadályozza semmi, akkor mi minősül zavarásnak? A válasz a szöveg szerint egyértelmű: a zóna. Nem az, ami a zónában van, növény, víz, tárgy, építmény. Mindezek érdektelenek. Hanem maga a zóna puszta léte a zavarás. Egyszerűen az, hogy ott van. A tilos zóna határa fölfelé is kiterjed, a zavarás a határvonal fölött a levegőben is fennáll. Tehát a szándékolt lendítés nem lóghat bele a játéktól elzárt zónába.
Megjegyzés:
A gondot igazán a zavarás félreértése okozza. A szónak a zavaráson kívül számos jelentése van: akadályoz, ütközik, gátol, beavatkozik, összetalálkozik, kölcsönhatásba kerül. A játékos szemszögéből nézve ezek mindegyike végső soron az ő játékának zavarását jelenti. De látnunk kell, hogy ebben az esetben a zavarás konkrétan azáltal jön létre, hogy a játékos beállása vagy lendítése összeütközésbe (interference) kerül a zónával. Ez a zavarás objektív, amit a játékos nem bírálhat felül azzal, hogy őt a zóna szubjektívan nem zavarja.
A fentiek az olyan tilos zónára vonatkoznak, amelynek jól definiált, vonallal, karóval megjelölt határai vannak. Lehetnek azonban jelölés nélküli tilos zónák is. Tipikusan ilyen a helyi szabállyal védett fiatal fák környezete, amely szabály szerint rendellenes pályaviszonynak minősített játéktól elzárt terület. A fától addig tart, ameddig a fa zavaró hatása kiterjed. (Ami úgy értendő, hogy ameddig az ütés kárt tehet a fában.) A határa nincs megjelölve, egyrészt gyakorlati okokból, másrészt elvileg sem lehetséges, mivel függ a játékiránytól, a játékos testmagasságától, a választott ütőtől. Ennek ellenére itt soha nem merülhet fel probléma a lendítéssel, mivel a legközelebbi teljes könnyítési pont éppen attól teljes, hogy mentes minden zavaró hatástól, amely akár a labdát, a beállást vagy a lendítést érinti, tehát a könnyítési terület a tilos zónán kívül van. (Ez egyébként minden más rendellenes pályaviszony alapú tilos zónára érvényes.)
Fotó: Discogs