Mennyi az annyi?

- Véh Balázs VBlogja -

Gyakori téma a klubházakban és a golffal foglalkozó webes fórumokon, hogy egyes játékosok hendikepje nem fedi a valós játéktudást. Mivel ez a vélt vagy valós feltételezés számos, a játék szellemiségével nem összeegyeztethető konfliktus forrása lehet, saját okulásomra úgy döntöttem, utánajárok, hátha feldolgozta már valaki tudományos objektivitással a kérdést. 

Így találtam rá John Wesson, The Science of Golf című könyvére, ki is csengettem érte a Google-nak 5814,- konvertibilis magyar forintot és átrágtam mind a 281 oldalát, a hendikeppel foglalkozókat többször is. Nem mondanám olvasmányos irodalomnak, inkább száraz és tudományos matematika. Minő szerencse, hogy anno angolul tanultam felsőbb szinten analízist, így most megpróbálhatom megosztani a nagyérdeművel a lényeget, mellőzve a valószínűség, várható érték, szórás, normál eloszlás és hasonló unalmas terminológiákat.

Hadd kezdjem a lényeggel, a mintegy 150 éve indult és folyamatos javításokon átesett HCP rendszer azért jött létre, hogy tudástól és képességektől függetlenül azonos esélyt biztosítson a versenyzőknek a győzelemre a nettó elszámolásban, akár egymás ellen match play-ben, akár a pálya ellen stroke-ban.
Szinte általános tévedés az amatőr golfozók között is, hogy a hendikepjüket azonosítják a játéktudásukkal, és elvárják maguktól annak konstans elérését. Ez bizony sok frusztráció okozója lehet, a HCP ugyanis körülbelül a par feletti átlagos ütésszámunk 80 százalékánál van, azaz nem a tudásunk tükre, hanem a bennünk lévő potenciálé. Magyarul, aki átlag 95 körül üt egy par 72-es pályán, annak a Playing HCP-je ugyanitt reálisan 18-19 körül kéne, hogy legyen! 

Vannak persze, akik szinte naponta gyakorolnak és gyorsan fejlődnek. Ez különösen a téli időszakot követően eredményezhet megtévesztően magasnak látszó HCP-t. És sajnálatos módon az is előfordul, hogy valaki sok időre kiesik a játékból, majd a visszatérését követően csalókán alacsony az index-e. És hát hallottam olyanról is, hogy valaki a kezdő HCP-jét nem valós score kártyákra, hanem bemondásra kapta…

Jó hír, hogy kellő számú HCP módosító kanyar után a mutató mindig beáll a helyes értékre. De ez a mennyiség nem kevés, példaképpen egy reálisan 17-es hendikepű versenyző egy tévesen megállapított 3 ütésnyi előnyt körülbelül 20 játéknap után hoz helyre. Köztudott, hogy a romlás lassabb, mint a javulás, így ugyanennek a 3 ütésnyi tévedésnek a kijavításához nagyságrendileg 60 kanyarra van szüksége annak, aki alacsonyabban van a reálisnál.

Bár evidens, mégis sokan nem tudják, hogy minél magasabb a HCP, annál nagyobb a szórás az egyes eredményekben. Egy 26-os hendikepű játékos szórása másfélszer akkora, mint a nullásé. Az idehaza is használt brit szisztémában a scratch (azaz 0 HCP-jű) golfozó átlagosan minden második alkalommal, egy átlagosnak mondható 15 körüli HCP-s nagyjából minden nyolcadik játéknapján, míg egy 30 hendikepes csak 14-ből egyszer játssza meg a hendikepjét! Akire ez nem stimmel, az bizony nincs a helyén!

És akkor most jön a meglepetés! Hazai klubokban általános, de külföldön sem szokatlan, hogy a tagok között szervezett match play bajnokságokon manipulált hendikepeket alkalmaznak. Nem ritka a 2/3-os szabály, de találkozni felezőssel is. Átrágtam magam szabálykönyvön, hogy felleljem ennek eredetét, de igyekezetem nem járt sikerrel. Pusztán egy esetben ruházza fel az R&A a Bizottságot azzal a lehetőséggel, hogy döntetlen állás esetén kizárólag a rájátszásra meghatározott szakaszokon ne érvényesítse a pálcikákat. Másra nem. Sok-sok kutatás után arra jutottam, hogy ennek a hendikep különbség csökkentésnek az a kiinduló pontja, hogy az alacsonyabb HCP-jű játékosok egója nem bírta elviselni a kisebb játéktudású versenytársakkal szemben elszenvedett vereségeket. Pedig hát hadd utaljak vissza az elejére, a HCP rendszer lényege az azonos esélyek biztosítása! Na de mi is volna a beígért meglepi? 

forrás: John Wesson, The Science of Golf

Az ábra azt mutatja meg, hogy a két szélsőséges tudásszintű játékos milyen valószínűséggel ér el bizonyos ütésszámot az egyes szakaszokon. Ezeket a valószínűségeket összevetve nemhogy a magasabb HCP-jű játékos van előnyben, hanem éppen, hogy a jobb golfozó! Például, ha a két meccset vívó között a különbség 10 pálcika, akkor az alacsonyabb HCP-jű fél győzelmének az esélye több, mint 70%! 

Amennyiben elfogadjuk a fent leírtakat tudományosan alátámasztott tényként, akkor vajon miért van az, hogy mégis gyakran téma a klubházban a HCP egzaktságának kérdése általában annak túl magas vélelme miatt? Hogy lehet az, hogy a meccseket túl gyakran a bruttó rosszabb játékosok nyerik? 
A választ keresve a korábban már említett okok mellett azt is tudomásul kell venni, hogy minél alacsonyabb a hendikep, annál valószínűbb annak helyes értéke, hiszen az csak nagy számú eredményből fakadhat. Minden fenti érvelés is kellően nagy számú adatból indul ki. Aki eljutott a második kategóriába (12 HCP alá), az már szinte biztosan játszott vagy negyven módosítót, tehát az indexe jó eséllyel fedi a valóságot.
Van azonban, hogy a golfozó eddig kevesebb, mint 30-40 HCP módosító versenyen indult, de emellett napi szinten gyakorol és relatíve stabilan játszik. Értelemszerűen a hendikepje akár jelentősen magasabb, mint a valós játéktudása. Arra, hogy ezt versenyeken kiigazítsa, mint láttuk, igen sok alkalom szükséges. Ami -különösen a korona vírus idején- akár hónapokba, évekbe telhet. 

22-es csapdája? Szerencsére nem. Egyrészt az előbb-utóbb bizonyára itthon is bevezetésre kerülő új hendikep rendszer (WHS) érzékenyebben reagál a fenti problémára, és a gyakorló körök lejelentésével viszonylag hamar elérhető ez a 30-40 játék, amivel már jó eséllyel egzakt HCP-t kapunk. 
Addig pedig csupán annyi a teendő, hogy ha valaki érzékeli, hogy a fent leírt sémákba nem illik bele a saját teljesítménye, jelezze ezt a klubjában a hendikep bizottságnak és/vagy a pro-nak, és versenyen kívül is lesz módja HCP módosító round-okra pusztán a többiekkel szembeni fair play érdekében! 
Nem is beszélve arról, hogy ezekben az ínséges, versenymentes időszakokban a biztonsági előírásokat betartva kiváló lehetőség mutatkozik a kluboknak és az oktatóknak is meglovagolni a reméljük, soha vissza nem térő alkalmat, hogy helyre igazítsák a tagok eltévedt hendikepjeit és szert tegyenek némi bevételre!

(Végül, ha nem szeretnél számolgatni, de elkötelezett híve vagy a fair play-nek és nem akarod önmagadat, és ezzel a játékostársaidat is becsapni, akkor íme a táblázat. Gondolom, a saját átlagait mindenki ismeri, a magyar PHCP-k pedig minden pályára vonatkoztatva megtalálhatók oldalunkon, így belőlük könnyedén visszakereshető az egyéni HCP index.)

Fotó: Kispál Helén