- Budai Zsolt írása -
 |
Szerző: Budai Zsolt, CPGA Pro, egészségügyi menedzser MSc-hallgató, Széchenyi István Egyetem |
Golfedzőként nap mint nap látom a tanítványaimon a játék örömét, a technikai fejlődés feletti büszkeséget. Egészségügyi tanulmányaim és gyakorló magánegészségügyi szolgáltatói munkám során azonban egyre inkább foglalkoztatott a kérdés:
Mit tesz ez a sport valójában a szervezetünkkel a „színfalak mögött”? Létezik-e tudományos bizonyíték arra, amit mi, golfozók mindannyian érzünk – hogy a pályán töltött idő megfiatalít?
A válaszért egy svéd kutatáshoz fordultam, amelynek eredményei magukért beszélnek..
A számok, amelyek mellett nem mehetünk el
A Karolinska Intézet kutatói 300.818(!) svéd golfozó adatait elemezték, majd az eredményeket az átlagpopulációéval vetették össze. Az epidemiológiai mutatók (SMR) egyértelműek: a golfozók halálozási kockázata 40%-kal alacsonyabb, mint a nem sportolóké. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a rendszeres játék akár 5 plusz évet is adhat az életünkhöz.
Miért működik? A „Caddie-hatás” az egészségben
Pro-ként és egészségügyi hallgatóként négy fő pillért azonosítottam, ami a golfot egyedülállóvá teszi a prevencióban:
1. A golf kardiovaszkuláris előnyei
Egy 18 szakaszos kör során 6-11 kilométert gyalogolunk. Ez nem csupán séta: a pulzusunk tartósan a zsírégető és állóképességi zónában marad. Egy forduló alatt 1200-1500 kalóriát égetünk el, miközben az ízületeinket – a futással ellentétben – minimális terhelés éri. Ez a „low-impact” mozgás az idősebb korosztály számára az egyik legjobb szív- és érrendszeri védőfaktor.
2. Neurokognitív hatások és stresszcsökkentés
A golf technikai összetettsége (a swing koordinációja) és a stratégiai tervezés folyamatosan dolgoztatja az idegrendszert. A kutatások szerint ez a típusú kognitív igénybevétel kulcsszerepet játszik az időskori demencia és az Alzheimer-kór megelőzésében. A pálya zöldje és a csend pedig bizonyítottan csökkenti a kortizolszintet – a golf tehát a modern kor stresszbetegségeinek egyik legjobb ellenszere.
3. A „Handicap-faktor”: Minél jobb vagy, annál tovább élsz?
A játékintenzitás és az egészség kapcsolata
A svéd tanulmány egyik legizgalmasabb pontja, hogy az alacsonyabb handicapű játékosoknál még kedvezőbbek voltak a mutatók. Ez nem a tehetségről szól, hanem a dózis-hatás összefüggésről: aki jobb játékos, az többet gyakorol, többet van a pályán, és fegyelmezettebb az életmódja. A golfban a fejlődésvágy közvetlenül az egészségünkbe való befektetés.
4. Szociális védőháló
Egészségügyi szempontból a magány ugyanolyan kockázati tényező, mint a dohányzás. A golf viszont közösséget épít. A golfozók pontosan tudják: a flight-társakkal töltött 4-5 óra, a közös nevetések és a játék utáni beszélgetések olyan mentális támogatást adnak, ami mérhetően javítja az életminőséget.
Üzenet a caddie.hu olvasóinak
Gyakran hallom, hogy a golf „drága” vagy „időigényes”. De ha egészségügyi szakemberként nézem, a golf valójában egy komplex prevenciós program, amit sportnak álcáztak. Nem számít a társadalmi státusz vagy az életkor: a kutatás kimutatta, hogy a fizikai munkát végzők körében a golf még látványosabb egészségjavulást hozott.
Pro-ként az a célom, hogy ne csak a swinget tanítsam meg, hanem segítsek egy olyan életformát kialakítani, ami évtizedekkel hosszabbíthatja meg az aktív éveket.
Találkozzunk a pályán velem, vagy oktató kollégáimmal – az egészségük érdekében is!
A cikk Farahmand B. és munkatársai (2009) „Golf: a game of life and death” című, a Scandinavian Journal of Medicine & Science in Sports folyóiratban megjelent tanulmánya alapján készült.
Az eredeti forrás:
Golf: a game of life and death – reduced mortality in Swedish golf players
B. Farahmand1,2, G. Broman3, U. de Faire1, D. Va ˚ gero ¨ 4, A. Ahlbom1,5
1Department of Epidemiology, Institute of Environmental Medicine, Karolinska Institutet, Stockholm, Sweden, 2AstraZeneca R&D
So ¨derta ¨lje, Stockholm, Sweden, 3The Swedish School of Sport and Health Sciences, Stockholm, Sweden, 4Center for Health Equity
Studies, CHESS, Stockholm University/Karolinska Institutet, Stockholm, Sweden, 5Stockholm Center for Public Health, Stockholm, Sweden
Corresponding author: Bahman Farahmand, Department of Epidemiology, Institute of Environmental Medicine, Karolinska