Stroke saver - Pannonia Golf & Country Club

1. szakasz (PAR 4, HCP 11)

A pálya első szakasza egy enyhén emelkedő, egyenes Par4. Fontos a pontos kezdőütés hiszen a landing zónát balról vízakadály, jobbról homokbunkerek védik. Figyeljünk a beállásra mert a Teebox inkább a fairway jobb oldali bunkereire irányul.Az emelt green-t inkább a fairway bal oldaláról érdemes támadni, mert ebben az esetben a greenbunkerek felől, nem pedig azok irányában támadható a green. A green-re érve lesz egyértelmű, hogy milyen fontos a pontos közelítő ütés, hiszen az első szakasznál kiderül, hogy a Pannónia green-jei, hatalmasak, és a gyorsaságuk miatt különösen ügyelni kell a putt-okra, ráadásul az egyes green bal első harmada erősen lejt a greenbunkerek irányába, így akár egy green-en landoló közelítő ütés is legurulhat onnan.

2. szakasz (PAR 4, HCP 13)

A pálya második szakasza egy balra kanyarodó, komolyabb szintkülönbséggel nehezített Par4. A kezdőütésnél az alsó fairway-t érdemes választani, majd onnan támadni a green-t. A bátrabbak a felső fairway-t is célozhatják, aki eléri, sokat nyerhet vele. Azonban, mindenkinek körültekintőnek kell lennie ezen a szakaszon a mély green bunkerek miatt. Érdemes a kezdőütés irányának megválasztásánál a pin pozíciót is figyelmbe venni. A green nagy rész az alsó fairwayről is jól támadható, ha azonban a zászló jobbra hátul helyezkedik el, úgy mindenképpen a felső fairway lehet a nyerő irány.

3. szakasz (PAR 3, HCP 17)

Gyönyörű kilátással rendelkező elütőhelyről kezdődik az első Par3 szakasz. A távolság beugratós lehet, hiszen a pálya több métert süllyed az elütőtől a green-ig. Meg kell fontolni az ütőválasztást valamint a széljárásra is figyelni kell! A hatalmas green balra erősen lejt, a gurításoknál alaposan át kell gondolni a tempót és a talaj dőlésszögét.

4. szakasz (PAR 4, HCP 7)

Egy trükkös Par4 szakasz teszi próbára a játékosokat. Az első ütésnél lejt és jobbra kanyarodik a pálya, majd a green támadáshoz már emelt green-re kell játszani. Balról ismét komoly szintkülönbség és greenbunker nehezíti a játékot.

5. szakasz (PAR 5, HCP 15)

Az ötödik az első Par5 szakasz. A magasból indul a játék, és folyamatosan haladnak a golfozók lefelé, miközben balra kanyarodik a pálya. A pálya nem túl hosszú és lejt is, akár két ütésből is meg lehet játszani a green-t, de előtte érdemes vetni egy pillantást a green mögött és a green mellett található vízakadályokra is.

6. szakasz (PAR 4, HCP 5)

Ezen a szakaszon visszafordulunk a klubház felé. Ha eddig segített a szél, hát a következő szakaszokon nem fog, de ha eddig elennünk volt, akkor innentől jó szolgálatot tehet mind a kezdő-, mind pedig a közelítő ütésnél. A magasan található elütőről a mélybe ütnek a játékosok, majd egy vízakadály fölött és egy facsoport mellett támadhatják a green-t, amelyet jobbról víz, balról bunkerek nehezítenek, így a helyes irány mellett itt különösen fontos a közelítő ütés pontos hosszának eltalálása. Ha a játékos a green melletti bunkerekben találja a labdáját, akkor egy igazán jó homokütésre lesz szüksége, ha meg akarja állítani a labdáját a szemben lévő vízakadály irányába lejtő green-en.

7. szakasz (PAR 4, HCP 3)

A hetedik szakasz egy igen nehéz, balra kanyarodó, dogleg, ami még emelkedik is. Az első ütés még a fairway-en egyenes területre érkezik, majd onnan emelkedik egészen a green-ig. A jól eltalált kezdőütés sokat segíthet a következő ütéshez. A nagy ütőtávolsággal rendelkező játékosok nyugodtan célozhatják a bal oldali fairway bunkert, azon túl ütve ugyanis kedvező pozícióból egy rövidebb vas ütéssel is a green-en lehetnek. Túlságosan balra célozni, vagy a pálya levágásával azonban nem érdemes próbálkozni, mert a pálya bal oldala a 4-es szakasz felé „Out of Bounds”, amelyet fehér karók jeleznek.

8. szakasz (PAR 3, HCP 9)

Ismét egy lejtős Par3. Az elütőhelyek, mind irányban, mind magasságban eltérnek egymástól tehát, a férfi és a női játékosok nagyon más pozícióból támadják a jobbról víz és homok akadállyal védett green-t!

9. szakasz (PAR 5, HCP 1)

Az első kilenc zárószakasza az egész pálya legnehezebbje (HCP 1). A több kanyarral, víz és homok akadályokkal tűzdelt közel fél kilométeres pálya igazi kihívás a játékosoknak. A nehézségek azonban helyes stratégiával és pontos játékkal itt is legyőzhetők. Erről a szakaszról elmondható, hogy a jó eredményhez más Par5 szakaszokkal ellentétben itt három jó ütés kell, mert a rossz ütéseket ezen a szakaszon a sok vízakadály valamelyike biztosan megbünteti. Érdemes még figyelni arra is, hogy az utolsó száz méteren a második ütést követően hova kerül a labdánk. Ha túl óvatosak voltunk és nagyon balra irányult az ütésünk, úgy könnyen a fairway baloldalán ágaskodó akácosban, vagy mögötte találjuk magunkat, ahonnan a green támadása komoly kihívás a legtöbb amatőr golfozónak.  Fontos az akadályok pontos ismerete és a helyes ütéstávolságok megválasztása.

10. szakasz (PAR 4, HCP 6)

Egy egyszerűnek tűnő, egyenes Par4 szakasszal kezdődik a hátsó kilenc. A kissé emelkedő pályán a green-től jobbra található vízakadályra kell csak vigyázni, így stratégiailag a jó kezdőütés a fairway jobb oldalára érkezik. A pontosság itt is meghozza a gyümölcsét!

11. szakasz (PAR 3, HCP 10)

Az első Par3 a pályán amelyet felfelé kell teljesíteni. A táv nem rövid, és a kiemelt green-t mind az elütő felől, mind a green mögött bunkerek védik. Nehéz a helyes ütőt megtalálni a jó kezdéshez, különösen szeles időben!

12. szakasz (PAR 4, HCP 8)

Egy izgalmas Par4 szakasz vezet fel a pálya legmagasabb pontjára. A kissé jobbra kanyarodó, magasan található fairway-re kell érkeznie a kezdőütésnek, majd még mindig felfelé kell támadni a green-t. A pálya mellett jobbra, nagy szintkülönbséggel, sűrű rough található, ami rabul ejthet labdát és golfozót egyaránt. Ez a szakasz egy tipikus „Bogey szakasz”, különösen ha a szél ellenünk, nem pedig velünk van.

13. szakasz (PAR 4, HCP 18)

Izgalmas szakasszal kezdődik meg a lejtmenet a pályán. A viszonylag rövid, jobbra kanyarodó, lejtős Par4 szakaszon minden ütést meg kell gondolni a szintkülönbségek miatt. Aki bátor és pontos az sokat nyerhet már a kezdő ütéssel, de stratégiailag jól elhelyezett bunkerek büntethetik is a pontatlan vagy túl bátor játékosokat. A szakasz nehézségét igazán egy esetleges hátsó pin pozíció jelentheti, ami hétköznap nem olyan gyakori, de versenynapokon nem is ritka.

14. szakasz (PAR 5, HCP 4)

Igazán élvezetes Par5 szakasszal érkezünk meg a hátsó kilenc közepére és egyben fordulunk vissza újra a klubház irányába. Magasról, egy hosszú kezdő ütéssel a pálya egy alacsony pontjára érkezünk, majd egyre emelkedő terepviszonyok mellett jutunk el a vízakadállyal határolt green-hez. Nagyon jól kell ismerni a saját ütéstávolságainkat, mert több helyen is csalni fog a szemünk. A green-re érkezést alaposan kell átgondolni, mert a green nagyobbik része, a baloldalon és a green első harmadában jelentősen lejt a víz irányába. Így egy balra előre érkező labda egyáltalán nem biztos, hogy meg is áll a green-en.

15. szakasz (PAR 4, HCP 12)

Ismét felfelé vesszük az irányt. A viszonylag rövid Par4 szakasz egy balra "dogleg", a landing zónától szépen emelkedik a green irányába, amelyet mély greenbunkerek védenek. Nagyon fontos a jó kezdőütés, és nem is annyira a hossza, mint az iránya a lényeges. Ha tévedünk, akkor mindenképpen jobbra „érdemes” ezt tennünk, mert a balra tartó labdákat játszhatatlanul elnyeli a fairway-t szegélyező erdősáv. A második ütésnél nagyon fontos a helyes távolság megtalálása, a rövid ütéseket türelmetlenül várják a green-t védő bunkerek, míg a green-t túlütő játékosokra egy embert próbáló chip vár, ami vagy megáll a kívánt helyen, vagy simán legurul a green-ről.

16. szakasz (PAR 5, HCP 16)

Igazi "longest drive" pálya az utolsó Par5 szakasz. Magasról indíthatjuk a kezdőütést, és jó találat esetén, a lejtős, kiváló minőségű fairway-en még jó sokat fog gurulni a labda! A jobb oldalon szinte a teljes pályahosszon végig egy "waist area" található, ami abban különbözik a bunkerektől, hogy ugyan puha, homokos talaja van, az ütővel mégis hozzá érhetünk, akár “próba-swing” közben is. Jó kezdőütés után több opciónk is kínálkozik. Agresszív stratégiát választva a green-t vagy a green előtti fairway-t célozhatjuk, ebben az esetben át kell ütnünk a greentől nagyjából 80 méterre elhelyezkedő fairway bunkert. Óvatosabb stratégiának bizonyulhat az említett fairway bunker elé, vagy ettől balra játszani a labdát, majd egy mintegy 100-110 méteres ütéssel támadni a zászlót. A green-t túlütni itt sem érdemes, mert a green mögül csak egy nehéz chip vagy pitch ütéssel tudunk visszajutni a green-re.

17. szakasz (PAR 3, HCP 14)

A félsziget green. Egy gyönyörű, a tóval szinte teljesen körbevett földnyelven található green-re kell játszani a labdát, ami még alacsonyabban is fekszik, mint az elütő. Amíg az előző pályán az erő, addig itt a pontosság dominál, mert csak kis tévedést enged meg a pálya bármelyik irányba. A vízzel körülvett green nehézséget a baloldali felső green pozíció tovább fokozhatja, ezt a pin pozíciót azonban általában versenyekre tartogatja a pálya. Fontos még megjegyezni, hogy a félszigeten sárga karóval van a vízakadály jelölve, így ha vizet ütünk, akkor szinte biztosan csak a kijelölt dropping zónában tudunk szabályosan „ejteni”.  

18. szakasz (PAR 4, HCP 2)

Egy közepes hosszúságú, egyenes, Par4 szakasszal búcsúzik a Pannónia. Egy jó kezdőütésre még a fáradt játékosoknak is szükségük van, hiszen a green elé kissé benyúlik bal oldalról a 9-es szakasszal közös tó, így nehéz messziről pontosan támadni a green-t. Ahogyan a 12-es szakasz, úgy ez is a legtöbb amatőr golfozónak inkább egy jó “Bogey szakasz”. Érdemes a fairway bal oldalát célozni a kezdőütéssel, egyrészt mert innen többet gurul a labda előrefelé, másfelől a következő ütés talán könnyebb, ha nem a víz felé, hanem attól “elfelé” játszunk a green-re.