Ez az út Rómába vezet

Négykarikás élmények első kézből



- Huszti György és Toma-Pap Imre élménybeszámolója -


- Nyugodtan játszhatsz lazán, ha ötöt ütnénk, az lenne 44 nettópont, amivel nem lenne biztos a dobogó, és az öt még TexasSramble-ben sem lenne nagyon rossz, szóval lehetetlen - hangzik el a bemelegítés kezdetekor a későbbi nyerőpáros beszélgetésének elején...

Aztán még mindig a rangen, megüti a füledet a klubház hangszórójából a megnyitó ünnepség odaszűrődő “mikrofonzaja”, amikor is a versenyigazgató közli: - Ha véletlenül ugyanaz a páros nyerné a bruttót és a nettót, akkor itt ezen a versenyen, természetesen a nettó lesz az erősebb. - micsoda hülyeség gondolod magadban, ezen a versenyen tuti nem az nyeri a bruttót, mint aki a nettót.

Aztán elhesegeted a gondolatot, felállsz az egyesre és egy kis draw-val bedrivolsz 110-re az enyhe szembeszélben. Jön a Besty-d és egy nagyon laza PW-vel felrakja 2,5 méterre a zászlótól. Első putt, jó lenne egy könnyű Par gurítást hagyni magad után (gondolod), és mire ez átfut a két füled között már be is esik a Madárka. Hmm gondolod, és egy kicsit kihúzva magad, pár centivel magasabban indulsz tovább.

Az egyik talán legnehezebb Pannoniás greenen, a hármason épphogy felértek a green elejére, na nem Neked sikerült, “az Anyád Úristenit Andriska”, miért kellett a green legvégébe tennetek a zászlót? 😊 Egy laza 20 méteres birdie putt, ami 20 centire áll meg a lyuktól és akkor ott először érzel valamit, talán ma egy “érdekes” nap elé nézünk.

Koncentrálsz, hunyoritasz, küzdesz, mosolyogsz és máris a nyolcason vagy, ahol egy rövid chip-et követően a társad épp egy nyolc méteres Par puttra készülődik, még odaszólsz, hogy mindegy mi lesz, csak bátran…Ő beáll a labda fölé és.... megérzed (aznap először, úgy igazán), ez be fog menni (ha hirtelen lehetne online fogadni, még pénzt is tennél rá) és elindul és telibe veri a zászlót az “easy" Par 😊

És már a kilencesen állsz “Itt válik el a sz.r a májtól” gondolod és egy csodálatos drive után “lazán” pusholod a jollyjoker ötös fáddal a jobboldali tóba a labdád. Drop, mérés, 88 méter, erre pont van nálam egy ütő, hangzik a jobbik feledtől, majd lazán szűk két méteren a bogyó, Úristen ez olyan közel van, hogy még be is lehetne ütni, de mire megijedhetnél már be is ütötted a vizes Par-t.

És a tizes, már megint kis szembeszél, mint az egyesen, már megint bevágod 110-re, mint az egyesen, már megint laza PW, már megint 2,5 méterre a zászló. Ott állsz és gondolod: az egyesen is bement, miért ne lehetne itt is, ááá az nem lehet, gondolod, elengeded és beesik ez is, mint az egyesen, Birdie!!

És jönnek az uncsi Par-ok, és kis hátszélben a tizennégyes Par5-ös, na ez végre könnyebb gondolod, hát persze, hogy Bogey 🤣

És a 16-os Par5-ös és brutál Drive és talán még brutálisabb Ötös Fa, hát persze, hogy Bogey

Egy éppcsak kimaradt Birdie-sansz a 17-esen és mire észbekapsz már az utolsó elütőn ácsorogsz, és tudod, hogy nem kellene elbaltázni és persze remeg a térded, és persze ma először senki nem talál Fairway-t, Te bevágod jobbra a homokba, Ő balra a bunker fölé nagyjából hatvan-hatvan métert tévedtek két irányba az Audi Line-hoz képest és most 120 méternyire egymástól kiabáltok egymásnak: mi legyen? Én nem akarok chippelni, inkább kiütöm a homokból - hallod odaátról. Dehogy ütöd - kiabálsz vissza - én csak 40 centivel vagyok a labda felett, majd valahogy odapilinszkázom a green jobb sarkára. Hát persze, hogy odapilinszkázod a jobb sarokba a térdig érő rough-ba. Pffuú, megvan a labda, de jó lenne egy Bogey.... és az embered áll és töri fejét és ütőt cserél, és arra gondolsz közben, csak valahogy szabaduljunk ki innen, csak találja el a greent valahogy-bárhogy. És eltalálja, és csak kicsit hosszú és jön a 2,5 méteres. Ne légy mohó, ne légy mohó, mantrázod odabent és emberek, BEESIK!! Par pedig többször fabatkát sem adtál volna a Bogey-ért.
És hatalmas köszönet a második helyezett párosnak, amiért NEM írták a LiveScore-t így nem tudtad kiszámolni, hogy ezen múlik MINDEN és ha tudtad volna, persze esélyed sem lett volna az egy puttra (amiből egyébként kilencet(!) nyomtatok aznap.

És bemész a klubházba a hetvenötöddel(!!) és rengetegen-rengetegen gratulálnak és persze néhányan kicsit gyanakodva méregetnek, de persze ezt is megérted, most egyébként mindent 😉

És átveszed a teli szatyrot és a négykarikás bag-et és a hatalmas örömöt.

És hazamész és talán egy-két napig még flow-ban vagy és nagyon-nagyon hálás vagy mindenkinek, és készülsz az Örök Városba és este jön a telefon a besty-től:
- Láttad? A Marco Simone Golf Clubba megyünk, ahol jövőre a Ryder Cup lesz!!!
És mondod: Neee, És mondja: Deee
És mondod a Kedvesednek és mondja: Neeee, És mondod Deeee
És üzensz a barátoknak és mondják: Neeeee, És mondod: Deeeee

Hát valahogy így 😊
…És ezek után kellene elaludnod? Neeeeeee ébresszetek fel 😊


--- --- ---    --- --- ---    --- --- ---

A nyolcason

A történelmet a győztesek írják…de mi van ha két győztes is van? 
Mi van ha a besty-d sorai írásra ihlettnek? 
Hát leírod, ha másért nem azért, hogy tudja..neked is sokat jelentett ez a hihetetlen nap. Nos, hát sokat beszéltünk az esélyekről ezzel a versennyel kapcsolatban és beszélgetésről beszélgetésre sem javultak az oddsaink. No, de eljött a verseny napja,

Reggel két óra vezetés alatt fejben lejátszottam a pályát és egy újabb YouTube videó összes mozdulatát tudni véltem..amúgy mindig ezzel fárasztom az együtt játszott versenyek és úribuli játékok alkalmával. A rangen újra ”megnyugtattam”, erre jött nekem a plusz öttel, meg a 44 stbf is kevéssel. Én meg adtam neki egy új labdát.., hogy ezzel majd varázsolni fog. Aztán bevágta az elsőt 110 -e! Én meg odaraktam hát, hogy puttolhasson…még frocliztam is, hogy nem veszem elő a puttert! Erre bumm bevágta!

A hármason, hát tényleg nem volt valami easy pin és szerencsére megint puttolhatott egy stabil 20r-ól 20-ra. Nekem maradt a taps és a nyugis gurítás. Régen nem voltam Pannonián és igencsak megváltoztak a viszonyok. Eltűntek a "mindegy hová drive" helyzetek és megjelentek a “harapós” roughok. Ám, ahogy bölcs társam mondta az egész verseny alatt; elég egy jó drive minden szakaszon. Ezt a bölcsességet szinte végig tartottuk is, ami a szuper putt-szériánk mellett igencsak “jól fizetett”.

A nyolcas hát igen, az egy olyan putt volt amilyen miatt mindig visszamész a pályára, akárhogy is utáltad a játékodat aznap.
Még reggel mondtam, hogy kétszer számítok az ötös fájára. A 9-es és a 16-os második ütéseinél. A 9-es jobb oldala pedig sokat lendít a labda eladásokon. Mi is áldoztunk a tó szellemének. Erre odaraktam neki, hogy gyakorolja a 2-2,5 méter közötti puttot. Biztoskézzel értékesítette, majd újra olyat drive-olt a 10-esen, hogy csak néztem (mondjuk csak később, mert az enyémet megette az említett rough és csak a keresgélés után láttam, hogy meddig fújta el a szembeszél a labdáját) 😊 újra 110-en()! 1-es és 10-es figyelnek a golfistenek? Megint odakerült és repült a madárka!

Fel a dombra le a dombról és mindig volt legalább egy jó első ütés. De, a Par5-ös szakaszok kicsit visszahúztak a valóságba és tudatták a HCP az nem csak három véletlenül egymás mellé keveredett betű.

A 17-es most valahogy könnyűnek tűnt, persze második ütőként, amikor egy labda 3,5 méterre van már a pintől, úgy más a lelkivilágod.

Annyira a játék hatása alatt voltam, hogy egyszercsak az utolsó elütés következett. Ahogy kezdő koromban vigasztaltak….”a hossza jó volt”…amúgy Jézusom, ebből mi lesz? Ezen a ponton jött a már említett 120-ről történt párbeszéd..megüssem vagy ne üssem, üssed akkor…..ahhh nem kell chippelned, mert a térdigérőben van! Aztán jött a csoda, mert a rendes körülmények között is Bogey szakaszt úgy játszottuk Par-ra, hogy egy pillanatig sem voltunk fairwayen!

Majd az extázis pillanatában azt bírtam kérdezni…..” jól mentünk, 10 alatt vagyunk ugye?”….erre barátom azt mondja, igen egy kicsit: 3(!) Mennyi? Három, hangzik el újra! Akkor az most mennyi pont? 46 jön a válasz a fejben aznap különösen erős másik győztestől!

Persze ez nem sokat jelent gondolom magamban, hiszen ezen a versenyen voltak már óriási eredmények. Persze jól estek a gratulációk és büszke voltam a jó játékunkra. Mondtam is, hogy a klubcsapatbajnokságon, majd lesz egy jó páros. Egyszer-csak minden adat felkerült és a 75/46 azt jelentette, hogy Mi lettünk azok akik mindent vittek.

Taps fotók gratulációk és aztán egy újabb hosszú hazaút ahol, csak az járt a fejemben, hogy októberig a rövid játékot rendbe kell tenni, mert Rómában már nem csak egy leszünk a sok flightból, hanem csak az egy(!) leszünk Magyarországról! Ez pedig már felelősség! Valami ilyesmit érezhetnek az élsportolók is mikor az országuk nevében szerepelnek valahol?

Este már vadul keresgéltem, hogy hátha találok valamit az idei döntőről. Ekkor szembesültem vele, hogy egy olyan pályán játszhatunk majd, ahol jövőre a világ 24 legjobbja fogja ütni a bogyót. Izgatott lettem, és maradtam 😊 Gyorsan megosztottam a csapattársammal, aki hitetlenkedve hallgatta mit találtam. Miután megbeszéltük, gondoltam aludj csak majd én álmodom.
Persze most már tudom, hogy nem csak én álmodtam ébren. Ez csapatmunka volt és csapatni fogjuk Itáliában is.

2022.05.21.

Hozzászólások