- Bodor Tanár úr jegyzete -
A golfjátéknak van egy évszázadok során kialakult természetes tempója. Általános elvárás ennek betartása. Versenyeken ez kötelező, külön szabályok vonatkoznak a játék tempójára, és a büntetésekre, ha egy csoport kiesik a pozíciójából. Versenyen kívül csak annyi az előírás, hogy ha lassan játszunk, engedjük át a gyorsabbakat. Ennek ellenére azért igyekezzünk követni az előírt tempót.
A lassú játékot számos tényező befolyásolja, de közülük alapvetően három a számottevő: a labdakeresés, a menet tempó és az egymásra várás.
(1) A labdakeresés
Szabály szerint 3 perc. Amit senki sem mér, még a bíró sem, mert nincs ott, amikor a keresést megkezdik, csak arra megy oda, hogy miért áll a játék. Ami addigra már lehet akár 5-10 perc is.
A 3 perc körülbelül egy lakótelepi szoba nagyságú terület átfésülésére elegendő. Ha ott nem találtuk meg a labdát, akkor rossz helyen kerestük. De egy másik helyen való keresésre nincs még egy 3 percünk. Tehát a labda elveszett, és a játékot az ideiglenes labdával kell folytatnunk.
De hát ideiglenes labda az nincsen. Hiába mondom, hogy a legkisebb provokációra ütni kell. Mert
/a/ ki van fizetve,
/b/ mindössze legfeljebb 40 másodpercbe kerül, míg visszamenni, újat ütni, előreszaladni ennél biztosan több időben és fáradságban is,
/c/ az ideiglenes labda helye támpont lehet arra, hogy hol keressük az eredetit. De már késő, már a labdát keresik.
(2) A menet tempó
Bizony sétálunk. A golf társasági sport, menet közben beszélgetünk, a gyermekek iskolai előmeneteléről, a tőzsdei árfolyamokról, az idei burgonyatermésről, meg miegymás. Ez nem baj, de közben a lábunkat azért szedhetjük.
A normál tempó 120 lépés percenként. Ezt nem igazán számoljuk, mert macerás. De dúdoljuk magunkban a "Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva" indulót, és ha annak ütemére lépünk, a menetsebességünk (nemcsak a hadsereg számára) biztosan megfelelő lesz. Ezzel akár felére is csökkenthetjük a szakasz lejátszási idejét.
(3) Az egymásra várás
A fentiekhez képest nem annyira jelentős, de azért nem hagyhatjuk figyelmen kívül, amikor nem cselekszünk, noha már cselekednünk kellene. Néhány példa:
- Az előttünk játszó csoport még a játékostársunk ütőtávolán belül van, de a mienket már messze meghaladta. A játékostárs még vár, de mi is várunk, pedig meg kellene egyeznünk, hogy soron kívül előtte üthessünk.
- Megyünk segíteni labdát keresni a játékostársnak. Amikor megtalálja, megvárjuk amíg megüti, majd mindenki más ránk vár, amíg visszamegyünk a labdánkhoz, és ütünk. Ahelyett, hogy előbb elütnénk a labdánkat, és azután mennénk segíteni (ha még egyáltalán kell).
- Egyvonalba érve a játékostársunkkal megvárjuk amíg felkészül és üt, holott előremehetnénk a labdánkhoz, ami nincs számára ütésirányban, és felkészülnénk mialatt ő üt.
- A játékostárs a bunkert gereblyézi. Mi megvárjuk, amíg szépen befejezi, helyére teszi a gereblyét, majd hozzákezd a gurítás előtti rutinhoz. Holott nyugodtan guríthatnánk, amíg ő a pálya átépítésével van elfoglalva.
Megjegyzés:
Számos más (közismert) lehetőség is van a játékidő elpazarlására, amit úgy lehetne összefoglalni, hogy nem vagyunk készen az ütésre, amikor már ütni kellene. Ezek bosszantóak, de általuk leginkább másodperceket veszítünk.
A fenti hárommal viszont súlyos perceket. Ha például percenként 120 lépés helyett csak 100 lépést teszünk meg, akkor a veszteség a menetidő egy hatoda. 18 szakaszon ez akár 30 perc is lehet. És ez csak a menet, nincs benne az ütés, a labdakeresés és a várakozás más csoportokra.
Fotó: MyGolfSpy