- Bodor Tanár úr jegyzete -
Az emberek már csak olyanok, amilyenek. Van aki ilyen, van aki olyan. Minden sportágban akadnak, akiknek egy jó eredmény, egy jó helyezés lehet annyira fontos, hogy érdemes érte átlépni a szabályok által meghatározott kereteket.
A Golf Szabályok erre nincs igazán felkészülve. Azon kívül, hogy több helyen konkrétan foglalkozik bizonyos szándékos szabálysértésekkel, az a bizonyos általános 1.2 Szabály elég szemérmesen fogalmaz. Idézem:
"Minden játékosnak a játék szellemiségéhez méltóan kell játszania ... a Bizottság kizárhatja a játék szellemiségével ellentétesen viselkedő játékost, amennyiben úgy ítéli meg, hogy súlyos magatartási vétséget követett el."
A Golf Digest-ben olvastam egy igen tanulságos történetet arról, hogy létezik a Golf Szabályokon kívüli lehetőség is a csalások kezelésére.
Egy klubban 40 pár, azaz 80 fő játszott egy három napos páros (foursome) versenyt stroke play játékformában. Az összes játékos 5,0 alatti hendikeppel rendelkezett, és többségük vendég volt.
(1) A bűn:
Az első napon az egyik helyi párosnak feltűnt, hogy a játékoscsoport másik (egy vendég) párosa furcsán játssza meg a közelítő ütéseket. Amikor az egyikük felüti a labdáját a greenre, előre száguld, és a greenről jelzéseket, tanácsokat ad a pályán hagyott partnerének, hogyan játssza meg az ütését. Ugyanezt tették fordított esetben, amikor a másik partner ütött fel először. Következetesen így jártak el minden szakaszon.
A helyi játékosok ezt igen furcsának tekintették, és megemlítették a prónak. Megjegyzem, hogy lévén a helyszín az USA, az előre száguldás szó szerint és legálisan golf autóval történt, tehát a játék indokolatlan feltartása nélkül. Az sem szabálytalan, hogy a párosban az egyik partner tanácsot ad a másiknak. De a (minden bizonnyal sokat tapasztalt) pro azonnal valami turpisságra gyanakodott, és másnap csapdát állított. Az egyik szakaszra megfigyelőket küldött ki, akik rejtőzködve lesben álltak.
A játékosok stratégiája a szokásosan kezdődött; a közelítő ütés után száguldás a greenre. De amikor a játékos oda ért, akkor jött a trükk. Felvette a labdáját, de a labdajelzőt nem oda, hanem a lyukhoz 10 lábbal (kb. 3m) közelebb tette le. Ugyanezt az eljárást követték a partnerek fordított helyzetben is. A klub-alkalmazottak tetten érték a párost, akik a bizonyítékok súlya alatt megtörve beismerték a csalást.
(2) A bűnhődés:
- A játékosokat a biztonságiakkal azonnal kivezettették (escorted immediately) nem csak a pályáról, hanem a klub teljes területéről azzal az útravalóval, hogy soha többé nem lesznek ott szívesen látott vendégek.
- A klub pro ezek után telefonon értesítette a játékosok anyaklubját, ahol a csalókat felkérték, hogy lépjenek ki. Megjegyzem, angolszász nyelvterületen az "asked to leave" egy árnyalt kifejezése annak, hogy ki vannak rúgva.
A kluboknak nem csak Amerikában vannak eszközei, hogy meghatározó lépéseket tehessenek a csalások ellen. Meglehetősen szabad kezük van a belépési, a tagsági feltételek meghatározásában, de abban is, hogy egyáltalán kit engednek be a területükre, versenyen pedig, hogy kinek a nevezését fogadják el. Természetesen megfelelő indoklással és a törvények betartásával. A klub akciójának legfőbb előnye, hogy azonnal hatályos lehet, szemben egy szövetségi fegyelmi eljárással, amely hónapokig elhúzódhat. Ugyanakkor e kettő nem zárja ki egymást.
Megjegyzés:
Közel 18 éves bírói tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy az ilyen és ehhez hasonló szándékos, szisztematikus és előre kidolgozott tervszerű csalási technikával ritkán találkoztam. Sokkal inkább jellemzők az "alkalmi" csalások, amikor a játékos egy (nem szándékos) szabálytalanságot megpróbál meg-nem-történtté tenni (akár szándékosan figyelmen kívül hagyva). Rendszeres csalásnak látszó szabálytalanságok többnyire abból fakadnak, hogy a játékos rosszul, vagy nem ismeri a Szabályokat, és következetesen szabálytalanul jár el.
Fotó: caddie.hu