- Buna Edvin értékes beszámolója -
A szerző a Magyar Golf Szövetség Hcp/CourseRating Bizottságának tagja.
Birmingham mellett a The Befry Hotel & Resort golfkomplexumában rendezték meg a 2026-os Husqvarna British Masters-t. Konkrétan nem tudom, hogy a korábbi években hány honfitársunknak volt szerencséje itt vagy ehhez hasonló helyen járni, de abban biztos vagyok, hogy most három magyar is eljutott a golf egyik ikonikus eseményére.
A British Masters neve már eleve biztosíték arra, hogy egy golf iránt érdeklődő ember izgalmas dolgokat fog látni, a valóság azonban nagyon magasan túltett a várakozásokon. De haladjunk sorjában. Előre is elnézést a személyes hangvételért, de így talán valamit át lehet adni abból az érzelemcunamiból, amit ott át lehetett élni.
A Husqvarna mint a verseny névadó szponzora erre az eseményre szervezte a Turf & Tech konferenciáját, ahol a robotfűnyírók jelenét és jövőjét kívánta bemutatni, illetve egy technikai bemutatóval is készült. Jómagam is ezért kaptam meghívást az eseményre mert egy hazai Husqvarna forgalmazó egyik Ceora típusú fűnyíróját egy ideig volt lehetőségem kipróbálni, jó kapcsolatba kerültünk, tudta, hogy a greenkeepingen kívül más részeiben is elmélyedtem a sportágnak, így engem javasolt az egyik résztvevőként a konferenciára. Igaz amikor erről először beszéltünk nem volt szó külföldről, pláne nem a British Mastersről. De így alakult.
A két napos konferencia előtt egy nappal érkeztünk meg, délután, így két éjszakát is eltölthettünk a The Belfry Hotel & Resort vendégszeretetében. Nos ott kezdődött el egy álom beteljesülése. A kapun belépve már messziről látszódtak a reklámok és a jól ismert logó több, a range mellett parkoló kamionon is: DP WORLD TOUR. Itt azért felpörgött a pulzus, hogy jó helyen járunk. A bejárat mellett egy embernagyságú plakátról Sir Nick Faldo mosolygott ránk, aki nem mellesleg a verseny házigazdája is volt.
Bejelentkeztünk a négy recepció egyikén és akkor derült ki, hogy ketten az új építésű Brabazon házban kaptak szállást, kilátással a Brabazon Course ikonikus 10-es szakaszára. Ha már itt tartunk: a The Belfry-nek három 18 szakaszos pályája van, a The Brabazon Course, ahol most is rendezték a British Masters-t, a PGA National, illetve a The Derby. A The Belfry egyébként már négy Ryder Kupát rendezett!
Az én szállásom a fő épület Torrance szárnyában volt, az egyik belső udvarra való kilátással. DE! De a főépület azon részein kellett minden alkalommal keresztül menjek, ahol a versenyiroda, a sajtóiroda, a bírók a caddie-k pihenőhelye, a versenyzők étkezője, illetve a bár volt, vagyis mindenki azokon a folyosókon közlekedett, aki bármilyen módon is, de a versenyhez tartozott. Hát ettől nagyobb ajándék nem nagyon van! Nem volt távolságtartás, mindenki kedves és barátságos volt tényleg, mint egy nagy család. Itt futottam össze például Kevin Feeney-vel az egyik leghíresebb golfbíróval, aki történetesen a 2020-as St. Andrewsban tartott bíróképzésen az első gyakorlati szituációt adta. Csodálkozott, hogy emlékszem rá és azért annyira nem sietett, hogy pár szót ne tudjunk váltani!
Az esti vacsora során találkoztunk néhány más országból érkező Husqvarnás csapattal, illetve két asztallal arrébb vacsorázó Luke Donald-dal. Az étkező egy fontos pont volt hiszen az azon játékosok, akik a pályán szálltak meg ott reggeliztek és vacsoráztak. Így olyan játékosokkal is össze lehetett futni, tányérral a kézben, mint Patrick Reed vagy Marcel Siem.
A következő nap a konferenciáról szólt, de előtte még volt lehetőség kimenni a pályára is. A ProAm akkor vette kezdetét az 1-es és a 10-es elütőkön kis időeltolással, hogy a játékosok bejelentése - amit hátborzongatóan jó volt hallgatni - ne zavarja a másik ágon indulókat. A hűvös profi kifejezés itt nagyon megállta a helyét, mert a hátsó elütőről minden swing tökéletes volt, míg annyi ember előtt azért a harcedzett amatőrök esetén is megremegett az az ütő, így gyakran mentek a labdák mindenfelé, viszont mindenki fülig érő mosollyal konstatálta az eseményeket.
A délben kezdődő konferencia egyik megnyitóbeszédét nem más mondta el, mint Sir Nick Faldo. Ekkora mennydörgő tapsot nagyon ritkán hallottam, mint amikor ő a színpadra lépett. Kis sztorizás a régi időkről, aztán szóba kerültek a robotok, amelyek nagyon komoly munkát végeznek már néhány éve a The Belfry pályafenntartásában. Aztán sorban jöttek a jobbnál jobb előadók a Husqvarnától, különböző greenkeeper szervezetektől, klub képviselőktől, illetve a the Brabazon Course pályáért is felelős greenkeepere is összegezte tapasztalatait számunkra. Bemutatták az elmúlt pár évet, a robotok megjelenését és fejlődését. Láttuk hallottuk a jelent, ami nálunk még különleges, de náluk már hétköznapi. Aztán kicsit előre jelezték a jövőt egy-két év, négy-öt év, illetve nyolc-tíz év távlatában. Kicsit olyan volt mintha életre kelne az „I Robot” film. Mindenesetre jelenleg úgy néz ki a greenkeeperek elsődleges munkája nem feltétlenül a fűnyírógépek kormánykerekének tekerése lesz.
Este még volt lehetőség ismét kimenni már a szinte üres pályára, ahol még nagy élet volt a szurkolói zónában vagyis a PGA Village-ben, illetve a Faldo alapítvány különböző pontjain. A PGA National pályán még egy gyermekversenyt is lebonyolítottak. A The Brabazon Course viszont szinte üres volt, a délután kiengedett greenfee játékosok már az utolsó szakaszoknál jártak. Volt lehetőség végigsétálni az egyes szakasz fairway-én, benézni a bunkerekbe végigsimítani a green-eket. Mivel a távolban már villámlott így pár szakaszt előre sietve az 5-ös és 6-os következett, ahol javában dolgozott egy-egy Husqvarna Ceora. Nem csak beszéltek róla. Tényleg ott dolgoztak. A 9-es szakasznál eleredő eső sajnos véget vetett a felfedezésnek.
Csütörtökön kora reggel 5:45-kor volt találkozó majd 6:00-től egy gépdemonstráció a PGA pályán, közben nagyban ment a munka a Brabazonon. A robot újdonságok bemutatása, valamint a csendes akkumulátoros kézigépek kerültek sorra. Teljesen jogos volt, hiszen reggel egy tényleg halk lombfúvóval tisztították le a járdákat a hotel körül. A bemutató 7:00-ig tartott, 7:30-kor elindult a verseny, amit 7:32-kor le is fújtak a villámlás majd a komoly esőzés miatt.
A nap további része már az előadásoknak helyet adó 72 Longue kellemes termében és teraszán zajlott remekbe szabott vendéglátás mellett. Ugyan 10:30-kor rövid időre újra elindult a verseny, láthattunk is néhány swinget a szakadó esőben, pl. Luke Donald-ét is, amelyet még a fairway széléről sikerült megörökíteni, de sajnos a versenyt újra félbeszakították az időjárás miatt. Sajnos a 16:15-ös következő újraindítást már nem várhattuk meg, mert a birminghami repülőtéren vártuk a kötelező ellenőrzéseket.
Mindössze néhány óra jutott csupán a 2026-os Husqvarna British Mastersből, de maradandó élményekkel tele érkeztünk haza. Jó volt látni egy ilyen pályát, ezt a közeget és azokat a világhírű golfozókat testközelből, akiket általában csak a közvetítésekben láthat a legtöbb földi halandó. Feledhetetlen élmény volt néhány szót váltani például Patrick Reed-del a játékfelfüggesztés alatt, aki a saját telefonján mutatta meg, hogy 10:30-kor várható a verseny folytatása. Apró dolog volt, de ez is örök emlék marad!
Elnézést, ha nem féltetlenül mindenre tudtam részletesen kitérni, de ezalatt a néhány nap alatt olyan sok érdekes és izgalmas dolog történt, hogy arról órákat lehetne beszélni, vagy lapok tucatjait teleírni.
De azt lehet majd, egy másik alkalommal.
Talán majd jövőre! 🙂
Fotók: Buna Edvin